Lelki problémák előidézhetnek merevedési zavart éppúgy, mint a test megbetegedései. Az is előfordulhat, hogy hiába diagnosztizálja és kezeli eredményesen a gondot okozó betegséget az orvos, a szex mégsem működik úgy, mint korábban. Bármelyik esetről legyen szó, van megoldás – tudtuk meg Klettner Anikótól, az Állami Egészségügyi Központ klinikai szakpszichológusától.

- Melyek azok az esetek, amikor szexuálpszichológushoz érdemes fordulni a merevedési zavarral?

Ha valaki erekciós problémával küzd, akár orvoshoz, akár pszichológushoz fordul, jól teszi. Ha a pszichológust keresi fel először, ő úgyis a megfelelő szakorvoshoz fogja irányítani az illetőt, ha szervi betegséget gyanít. Az orvos kompetenciája felderíteni a háttérben esetleg meghúzódó organikus problémát. Ha nem talál olyan betegséget, amely előidézhette a tünetet, vagy ha igen, de a gyógyulás után továbbra is merevedési zavart tapasztal az illető, akkor azt javaslom, kérjen pszichológustól segítséget.

- Tehát nem feltétlenül rendeződik a szexuális probléma attól, hogy a kiváltó betegség elmúlt?

Így van, és tapasztalataim szerint ez az ún. „kevert” forma a leggyakoribb. Ha egy kicsit jobban belegondolunk, nagyon logikus dologról van szó. Akár egy prosztatagyulladás, vagy kisebb urológiai műtét után is előfordulhatnak bajok az ágyban. Miért? Azért, mert az illető figyelme akaratlanul erre irányul – mi, pszichológusok úgy szoktuk ezt mondani, hogy önmegfigyelői státuszba kerül. Kívül reked a szexuális helyzeten, és arra koncentrál, hogy vajon lesz-e merevedése, fog-e fájni, „működni” fog-e úgy a dolog, mint korábban. Magyarul: kétségei merülnek fel a férfiasságával kapcsolatban. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy kialakuljon az illetőben a szorongás, hiába rendeződött a betegsége. Az aggályos önmegfigyelés miatt ugyanis növekszik a feszültség, ami semmiképpen sem tesz jót a szexnek. Sok férfi úgy gondolja, hogy akkor is jól kell működnie a szexnek, ha nő a stressz. Ez azonban csak azon szerencséseknél van így – ők vannak kevesebben –, akik képesek a rájuk nehezedő nyomást a szexszel kompenzálni, az intimitásból energiát meríteni.

- Gondolom, az ön páciensei nem közülük valók …

Valóban nem! Hozzám azok a férfiak fordulnak, akiknek ez az említett feszültség komoly gondot okoz, és aggódnak, „agyalnak” miatta.

- Szóval nem is igaz, hogy csak a nők szoktak „lelkizni”?

De nem ám! Persze a férfiak alapvetően a racionális megoldásokra törekednek. Megoldani, megvédeni, vadászni! – erre vannak „bekódolva”. És az is mélyen a pszichéjükbe vésődött, hogy egy igazi férfinak nem szabad kimutatnia az érzelmeit. A problémájuk azonban belülről nyomasztja őket, és inkább az önsajnálatba merülnek, mintsem hogy megosszák a gondjukat mással. Ha ez hosszú ideig tart, akár depresszióba is süllyedhetnek, vagy az ivásba menekülnek. Rossz irányba indulnak el, ami a krízis felé vezet. Egy egyszerű tünet miatt, amit szakember segítségével meg lehetne oldani!

AZ A FRÁNYA STRESSZ

A tünet: jelzés. A szervezet így tudatja velünk, hogy valami baj van. Ilyen például a fájdalom – fontos, hogy ne nyomjuk el, hiszen figyelmeztet valamire. És ilyen a merevedési zavar is – szervi, vagy pszichés elváltozást jelez. A férfiak általában azt remélik, hogy „csak” a testük beteg – beszedik a gyógyszert, vagy az orvos megoperálja őket, és volt, nincs probléma. Ha azonban az orvos nem talál semmi kórosat, kicsúszik a lábuk alól a talaj, megijednek. Megfoghatatlan számukra, hogy az erekciós zavaruk lelki eredetű.

- Milyen pszichés problémák vezethetnek merevedési zavarhoz?

Nagyon sokféle: párkapcsolati gondok, kapcsolatteremtési zavar, megfelelni akarás, teljesítmény centrikusság, tökéletességre törekvés. A gyermekvállalás időszaka alatt is felléphetnek ilyen tünetek, amikor a párok esetleg attól félnek, hogy a terhesség alatt a szexszel árthatnak a babának. Aztán az anya szülés utáni hormonális változásai, a szoptatás, az átvirrasztott éjszakák miatti kialvatlanság is mind-mind feszültséget okozhat. Vagy pusztán az, hogy az apa úgy érzi: háttérbe szorult, hiszen ilyenkor az anyuka minden figyelme elsősorban a picire irányul. Vannak olyan pácienseim, akik úgy jönnek hozzám, hogy konkrétan tudják, mi okozta a problémájukat, másoknak fogalmuk sincs. A lényeg, hogy meg tudják tenni az első, s egyben legnehezebb lépést, vagyis rászánják magukat, hogy eljöjjenek a rendelőmbe. Az már én dolgom, hogy földerítsem, mi lehet a baj.

- Mennyi idő szükséges ehhez?

Az első alkalommal megismerkedünk, beszélgetünk – a problémáról is. Két-három beszélgetés szükséges ahhoz, hogy árnyalt képet kapjak az esetről. Ezután konzultálhatunk arról, hogy milyen terápiát javaslok. A legfontosabb a feszültség oldása, mivel a stressz hatására olyan változások történnek az idegrendszerben, amelyek gátolják az erekciót. Ez egy természetes összefüggés. Gondoljon az állatvilágra: mit fog tenni az antilop, ha az oroszlán rátámad? Menekülni! Vagyis mi lesz számára a fontos? Nem a fajfenntartás, hanem a létfenntartás! Hogyan néz ki ugyanez az embernél? Tegyük fel, attól tart, hogy rányithatnak, vagy a zöldben vannak, és valaki megláthatja őket. Esetleg az nyomasztja, hogy nem a feleségével van, vagy épp fordítva: vele van, és nem a szerelmével. Jön a stressz, és vele a vegetatív tünetek: izzadás, szívdobogás. Olyan változások ezek, amelyek semmiképpen sem tesznek jót a szexnek. A stressz háttérbe szorítja az erekciót, és ez addig fog tartani, amíg el nem lazul az illető. Akkor kezdődik a baj, amikor valaki ezt a természetes jelenséget kudarcként éli meg. A következő intim együttlét alkalmával ugyanis – hiába lesz együtt a párjával már zavartalan körülmények között – eszébe fog jutni a kudarc emléke. Ez a belülről jövő negatív gondolat feszültséget fog gerjeszteni benne, és már ki is alakult az ördögi kör. A kulcs tehát bennünk van! Én abban tudok segíteni, hogy a páciens megtanulja, miként lehet megszakítani ezt a bizonyos ördögi kört.

- Például hogyan?

A dolog nyitja, hogy sikerüljön feloldani a feszültséget valamilyen módon – nyugtató nélkül. Ez önismeret nélkül nem megy. Sokféle módszer létezik. Sokan azt gondolják, hogy a pszichoterápia valamilyen misztikus dolog, pedig egyáltalán nem az. Léteznek passzív relaxációs formák, ilyen az autogén tréning, az agykontroll. Ezt mindenki meg tudja tanulni, ha akarja. A nagyon „pörgős” pácienseknek inkább az aktív éber relaxációt szoktam javasolni, ami valamilyen testmozgás – például futás, biciklizés, úszás – közbeni ellazulást jelent. A lényeg, hogy mindenki találja meg azt a relaxációs formát, ami neki megfelel. Ha valaki képes önállóan megtanulni ezt a technikát, többé nem lesz szüksége pszichológusra.

HOGYAN MONDJAM EL?

- Egyedül, vagy partnerrel szoktak érkezni a páciensek a rendelésre?

Egyre gyakrabban jelentkeznek nálam párok, sokkal többször, mint régebben. Én ennek örülök, mert van alkalmam megfigyelni, hogyan kommunikálnak egymással, milyen távol ülnek egymástól, megérintik-e egymást, stb. E jelekből sokféle következtetést le lehet vonni a párkapcsolatra vonatkozóan. Persze külön-külön is elbeszélgetek velük, amikor módjuk van elmondani részletesen, hogy milyen aggodalmaik, félelmeik vannak. Természetesen diszkréten kezelem az elmondottakat, hiszen esküt tettem a titoktartásra, ugyanúgy, mint az orvosok. A bizalom tehát alapvető fontosságú az együttműködésünkben.

- E beszélgetéseken akár féltve őrzött titkok is kiderülhetnek …

Hogyne. Súlyos dolgokra derülhet fény, amelyeknek szerepük lehet a probléma kialakulásában. Az én feladatom összetett: fontos megfogalmazni, hogy a páciensem párkapcsolata rendben van-e. Ha a válasz igen, vagyis közös a motiváció, együttműködő a partner, akkor a terápia során csak a szexre fókuszálunk. Ha kiderül, hogy a szexuális probléma egy mély konfliktusban gyökerezik, akkor arra teszek ajánlatot, hogy foglalkozzunk magával a konfliktussal, ami eredhet kommunikációs zavarból, felfogásbeli, neveltetési különbségekből és sok minden másból. Vagyis azokra a dolgokra is figyelmet kell fordítanunk, amik nem tartoznak szorosan a szexhez, de szexuális nehézséget idézhetnek elő. Hiszen először az alapokat kell rendbe tennünk, hogy azután legyen mire építkeznünk. Ha a párterápia során rendeződik a kapcsolat, akkor esély van rá, hogy a pár szexuális élete spontán rendeződik, de előfordulhat, hogy szükség lesz szexterápiára is a már említett „ördögi kör” kialakulása miatt.

- Hogyan élik meg a nők párjuk merevedési zavarát?

Sokféleképpen reagálhatnak. Óhatatlanul megfordulhatnak a fejükben olyan negatív gondolatok, hogy „már nem tetszem neki, nem szeret”, vagy „mást szeret”, stb. Megeshet, hogy a nő hisztériás rohamban tör ki. Pedig ha belegondolna, hogy ezzel mit okoz a párjának, biztosan nem tenné, hiszen így saját maga alatt vágja a fát. A férfi ugyanis egy ilyen jelenet után úgy fog félni az együttléttől – amire nagyon is vágyik –, mint a tűztől! Ez hatalmas feszültséget okoz benne, ami törvényszerűen megzavarja az erekciót. Nem lesz merevedés, s ettől mind a ketten kétségbe fognak esni. S ha a nőn látszik az elkeseredés, az a férfit tovább fogja frusztrálni.

Ha azt szeretnénk, hogy megszűnjön az „ördögi kör”, és a bizonytalankodás helyett örömet akarunk okozni egymásnak, először a saját fejünkben kell rendet tennünk. Meg kell értenünk, hogy a párunk szeret és kíván minket, de előfordulhat, hogy fáradt, vagy gondterhelt. A férfi nem gép – ahogyan mi sem vagyunk azok, csak éppen rajtunk ez kevésbé „tetten érhető”! Támogatnunk kell őt, éreztetni vele, hogy nem történt tragédia. Nem szabad őt sürgetni. Nem az a lényeg, hogy mindenáron létrejöjjön az aktus. Sokkal inkább arra van szükség, hogy a partnerünk ellazuljon. A nők intuitív lények, ösztönösen érzik, mire van szüksége a párjuknak ahhoz, hogy kikapcsoljon és belemerüljön az intimitásba. Kedves, elfogadó viselkedéssel, biztató szavakkal – egy-egy szónak varázslatos ereje lehet! – el lehet érni, hogy a napi hajsza után fáradtan hazatérő férfi átlépjen a küszöbön, és képes legyen otthagyni a küszöb túloldalán mindazt, ami zavarja, és feszültté teszi. Onnantól kezdve a pár belép a saját intimitásába, ahol lehet játszani, lazulni, sőt lustálkodni is. És még egy fontos dolog: tévhit, hogy az aktusnak a kielégülésig folytatódnia kell! Nyugodtan félre lehet tenni, pihenni közben kicsit, majd szakaszosan folytatni. A férfi eközben el fog feledkezni arról, hogy mindenáron teljesíteni akarjon. Nem fog ezen aggódni, és a teljesítménykényszer helyett az együttlét kellemes oldalát fogja érzékelni. És egyszer csak újra „működni” fog!